A munkanélküliség a csúcson, a termelés mélypontra került

Április utolsó napjaiban Európában és a világ más térségeiben még messze nem tombolta ki magát a koronavírus, másfél hónap bezárkózás után Sebastian Kurz osztrák szövetségi kancellár azonban bejelentette néhány, a gazdasági és közéleti tevékenységet bénító korlátozás fokozatos lazítását.

A Wifo bécsi gazdaságkutató intézet szakértői szerint a második negyedévben lassú élénkülés jellemzi majd az osztrák gazdaságot, miközben a világgazdaság továbbra sem lép ki „a megbízható feljegyzések kezdete óta legsúlyosabb recesszióból”; azaz – egyszerűbben fogalmazva – a nemzetközi keretfeltételek továbbra is rendkívül kedvezőtlenül alakulnak. A Wifo kutatói szerint – az elmúlt évi 1,6 százalékos növekedést követően – Ausztria bruttó hazai terméke az idén 5,25 százalékkal csökken, s – a jövő évre 3,5 százalékos növekedést feltételezve – 2021-ben sem fogja még elérni a 2019. évit. A munkanélküliségi ráta az osztrák munkaerőpiaci központ (AMS) számítása szerint 8,7 százalékra emelkedik. A Wifo által jelzett 5,2 százalékos visszaesés kimondottan derűlátónak nevezhető a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) április 14-én nyilvánosságra hozott 7,0 és az osztrák ipari egyesülés (IV) április 21-i keltezésű 7,6 százalékos prognózisánál, a Bank Austria április 15-én nyilvánosságra hozott 9,0 százalékos előrejelzéséről nem is beszélve. (Megjegyezve, hogy március végén a Wifo még csak 2,5, a másik, az IHS gazdaságkutató intézet pedig csupán 2,0 százalékos visszaesést prognosztizált.)

Szükség van állami beavatkozásra

Ahhoz, hogy a járvány okozta gazdasági visszaesés ne haladja meg a Wifo által jelzett mértéket, a bécsi szövetségi kormány beavatkozására lesz szükség. A rövidített munkaidőben történő foglalkoztatásra és az egyéb, a vállalati/vállalkozói kör részére az ún. nehézségi és vészhelyzeti alapból nyújtott támogatások több mint 12 milliárd euróval terhelik meg a költségvetést, s ha ehhez hozzáadjuk a várható adókiesésnek az állami bevételekre gyakorolt negatív hatását, a költségvetés hiánya el fogja érni a bruttó hazai termék 7,4 százalékát, az állami eladósodás pedig jó 10 százalékponttal, a GDP 80,2 százalékára emelkedik.

A vállalatok részére biztosított állami eszközöknek gyorsan és bürokráciától mentesen kell eljutni az érintettek részére úgy, hogy annak odaítélésekor különösen nagy figyelmet kell fordítani az alacsony saját tőkével és likviditási tartalékkal rendelkező fiatal és start up vállalatokra. Christoph Badelt, a Wifo elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalkozói szférának nyújtott segítség fenntartásának időtartama nagyban meghatározza azt, hogy végül hányan jutnak csődbe, s ki marad talpon, folytatva a maga termelői és/vagy szolgáltatói tevékenységét. Badelt egy, a közelmúltban sugárzott tévényilatkozatban helyeselte a néppárti-zöld kormánykoalíciónak mind az egészségügy, mind a gazdaság területén hozott intézkedéseit. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a koronavírus-járványból származó veszteségek nem kizárólag a szövetségi kormány és a gazdaság szereplői működésétől függenek. Ha ugyanis a nemzetközi konjunktúra tovább romlik, a bruttó hazai termék visszaesése meghaladhatja a 7, a költségvetés hiánya pedig elérheti a GDP 10 százalékát.

A kutatók persze azt sem zárják ki, hogy a gazdaság teljesítménye kedvezőbben alakul a most feltételezettnél, de ennek – fenntartva, hogy a mai helyzetben rendkívül megnehezedett a megbízható prognózisok készítése – kisebb a valószínűsége.

Ami sokk, az sokk

Az osztrák gazdaságot – a többi európai országhoz hasonlóan – egyszerre sújtja a termelőüzemek bezárásából adódó ajánlati- és a munkavállalók számottevő hányada munkanélkülivé válása vagy a rövidített munkaidőben történő foglalkoztatása, illetve az abból adódó jövedelem-kiesés miatti keresleti sokk. Emellett a kijárásra vonatkozó korlátozások bevezetése és elhúzódása is nagyban hozzájárult a fogyasztási javak iránti kereslet csökkenéséhez.

A koronavírus-járvány nyomán kialakult válság drámai következményekkel járt az osztrák foglalkoztatásban. A munkanélküliek száma két hét leforgása alatt, március végére csaknem 200 ezer fővel 563 ezerre emelkedett, az alkalmazásban álló foglalkoztatottak száma pedig 5,0 százalékkal, 3,59 millióra esett vissza. A foglalkoztatás visszaesése – markáns különbségekkel – valamennyi szövetségi tartományra és a gazdasági tevékenységek túlnyomó többségére kiterjedt, azon belül elsősorban a szolgáltatásokat, kisebb mértékben az ipari termelői és az építőipari tevékenységet sújtotta. …a férfiakat erősebben érintette, mint a nőket, a fiatalabb munkavállalókat jobban sújtotta, mint az idősebbeket, s arányaiban a külföldi munkavállalók is rosszabbul jártak, mint a hazaiak.

A Wifo kutatói szerint ha rövidített munkaidő intézménye nem lenne és valamennyi fölöslegessé váló munkaerőt elbocsátanák, a foglalkoztatási helyzet még kedvezőtlenebbül alakulna a tényleges állapotnál. Az előrejelzés készítői azzal számolnak, hogy az emberek mozgását korlátozó intézkedések feloldása után az e korlátozások által különösen érintett szolgáltatási szektor viszonylag hamar lábra kap, teljesítménye számottevően emelkedni fog. Ez alól a rendezvényszervezői és az utazási szektor képez kivételt, mert ezen területek teljesítménye a korlátozó intézkedések lassú, fokozatos lebontása folytán nem növekedhet oly mértékben, mint más területeké. Az átlagnál lassabban fog magához térni a repülőgéppel érkező külföldiekre különösen ráutalt szállodaipar és városi turizmus. A Wifo elnöke szeptemberre vagy októberre helyezi a koronavírus-járvány közvetlen hatásának leküzdését, melyet követően elérkezhet az idő egy olyan gazdaságpolitikai koncepció megvitatásához és kidolgozásához, amely egy adóreformot is magában foglalhat. A koronaválság finanszírozásával kapcsolatos kérdőjelek miatt azonban ezeket a vitákat ma még korai lenne lefolytatni, mert nem ismerni a majdani tényleges finanszírozási szükségletet. Nem lenne célszerű ideje korán egyes ágazatok forgalmiadó-csökkentéséről sem tárgyalni, bár ez a koronaválság miatt teljesen nem kizárható. Ausztriában ez idő szerint élénk vita folyik egyes nagyvállalatok időleges állami kézbe vételéről. A Wifo elnöke szerint ha az hozzásegít egy-egy érintett vállalatnak a válságból való kilábalásához és az állam később nyereséggel tud abból kiszállni, az átmeneti időszakra szóló államosítások alapvetően nem elutasítandók.